Második Fejezet

  Richard a kezében lévő telefont vizslatta, s közben azon morfondírozott, hogy küldjön-e üzenetet a lánynak, vagy sem. Vajon rámenősnek tűnne, ha most azonnal írna neki? Igen, ez azért valószínű. Várhat még egy keveset, hisz csak alig tíz perce váltak el útjaik. De mégis. Valami... Valami onnan bentről arra készteti, hogy írjon neki, esetleg hívja fel őt. Fura érzés keringett testében, amit sehova sem tudott tenni. Eddig sosem akart randizni, aminek a következménye hosszútávú kapcsolat lenne. Az egy éjszakás kalandok híve volt, annak is az olyan típusa, amely otthagyja az alvó lányt az ágyban, s lelép, mielőtt az felkelne.

  De Sidney más. Van valami, ami megváltoztatja a lányt, ami miatt nem veszik el a többi lány között, ami miatt kitűnik a tömeg közül.

- Hé! Minden oké? - bátyja hangja zökkentette ki őt gondolatmenetéből.

- Persze. Csak tudod, az emberek néha filozofálnak az élet nagy dolgain. De ezt te úgysem értenéd - ingatta meg fejét, majd ismét telefonjára pillantott.

- Jelenleg ki a célpont? - kérdezte Andrew, miközben kielőzött egy teherautót.

- Sidney.

- Úgy érted, az a Sidney, akit úgy fél órája hagytunk ott a nővérével? - vonta össze szemöldökét.

- Úgy értem. Miért? Talán probléma? Ismét ütközik a Nagy Etikett szabályaiba? Tudod, hogy eddig sem érdekelt, hogy mit szabad, és mit nem - szorította össze kezét, ezzel megpróbálta kontrollálni indulatait.

 Elege volt abból, hogy megmondják neki, mit is tegyen. Elege volt a származásából, a rangjáról, s abból, hogy a média arra vár, hogy ismét valamilyen törvénytelen dolgot tegyen. Egyszerű életet szeretne, média és felhajtás nélkül. Őrült akar lenni, mint a hozzá hasonló huszonéves fiúk. Bulizni akar, leakarja inni magát a sárga földig, másnapos szeretne lenni, megakarja tapasztalni a fájdalmat és a szenvedést. De nem teheti. Ha kitudódna, hogy bármilyen etikátlan dolgot művel, akkor hónapokig róla csámcsogna a világ, s az apja sem bocsájtana meg neki egyhamar. Amit nem szeretne, hisz amúgy is olyan fotók keringenek róla a világ hálón, amit az apja még nem tud, de ha megtudna, annak eléggé nagy következménye lesz.

 És itt van még ez a ferde hétvége is. Ha kitudódik mindez, akkor a következmények botrányosak lesznek. Bele sem mer gondolni, hogy apja miket fog mondani, és hogy mennyire fog ordibálni.

- Tudod, hogy nem erre értettem. Sidney és Rica nem néznek ki rossz lányoknak - emelte ki az utóbbi szavait, ezzel utalva Richard előző kapcsolatára. - Sőt. Eléggé modern és modoros lányok voltak.

- Rossz a szóhasználat. Szexi és gyönyörű. Ezek a megfelelő kifejezések - húzta kaján vigyorra ajkait a kisebbik.

- Sosem változol - ingatta meg fejét Drew, majd befordult egy útkereszteződésnél.

Másfél óra múlva kezdett esteledni, Drew pedig bekapcsolta a fényszórókat. Azt azért nem szeretné, hogy autóbaleset miatt ők legyenek a hétfői címlapokon.

- Még mennyi van? - kérdezte Richard, miközben fejét megtámasztotta a széke hát támlájának.

- Fél óra, talán. De hé! Ki ne dőlj nekem! Mégis ki miatt vonszoltam ide a hátsófelem? - lökte kicsit oldalba öccsét.

- Fogd be! Alig aludtam az este - motyogta alig érthetően, szemeit ismét lehunyta.

- Csodálkozol? - röhögte el magát, fejében ismét felelevenítette a tegnap estét, amikor is az egész nyári nyaraló az öccsétől és az ismeretlen lánytól zengett.

- Ne is emlékeztess rá. Még belegondolni is rossz! - mordult fel, s a telefontartóját nekidobta bátyjának.

- Hé, azért óvatosan! Még tönkre teszed a tökéletes hajamat! - idézte a tegnapi ismeretlen lányt.

- Néha egy utálatos dög vagy - ingatta meg fejét, majd ismét telefonjára pillantott.

Egy őrült ötlettől vezérelve megnyitotta az üzeneteit, kikereste Sidney névjegyét, majd gépelni kezdte a következő sorokat.

   Hé! Nincs kedved később kimozdulni? Úgyis ugyanoda megyünk, bulizhatnánk együtt ;)

Egy ideig még bánta ugyan, hogy elküldte az üzenetet, hisz nem válaszolt rá. Csupán tiz perc után érkezett a válasz.

   Tudod, hogy nem tőlem függ ez az egész. Megpróbálom rábeszélni Rica-t. :)

Egy elégedett mosoly telepedett ajkaira, amikor elolvasta az üzenetet. Egy utolsó SMS-t küldött, amelyben annyi állt, hogy értesítse őt, ha sikerült valamit összehoznia, majd telefonját a zsebébe süllyesztette. Ajkairól levakarhatatlan volt a mosoly, amit Andrew is észrevett.

- Mit irt? - vonta fel szemöldökét, s csupán egy pillanatra nézett öccsére, tekintetét visszavitte az útra.

- Este, remélhetőleg, találkozunk. Csupán a nővérkéjét kell rábeszélnie. De, ha jobban belegondolok, te se perc alatt rávennéd - pimasz mosoly varázsolódott ajkaira.

- Gondolod? - suttogta a fiú, s reménykedett benne, hogy öccse nem hallja meg .

 Nem is hallotta. Túlzottan is foglalkoztatta az a gondolat, hogy este találkozni fog Sidney-vel. Maga előtt látta karcsú derekát, mályva szőke tincseit, amelybe ha belekap a szél, akkor őrült táncba kezdenek, s eltakarják gyönyörű arcát. Elképzelte azt is, hogy puha ajkait kóstolgatja, hogy megragadja derekát, s ahogy órákon át kényezteti őt.

 Az autó hirtelen megállt, Andrew pedig zsebébe süllyesztette a kulcsot. Telefonját a kezébe vette, majd öccsére pillantott.

- Indulhatunk? - minderre csak egy bólintás volt a válasz.

 Kiszálltak az autóból, majd a szálloda felé vették az irányt. Amíg Drew a recepciónál intézkedett, Rich a telefonjával babrált. Fel akarta hívni a lányt, megakarta tudni, hogy melyik szállodában vannak, de mégsem tette. Valószínűnek tartotta, hogy Sidney túlságosan is rámenősnek tartaná, hogy majd' minden percben őt zaklatja. Talán el is menne tőle a kedve attól, hogy velük találkozzon.

 Aznap este már javában tartott a buli a Jack's kaszinóban, Rich és Andrew pedig már javában az alkohol hatása alatt volt. Kábán álltak az egyik biliárdasztal mellett, s azon gondolkodtak, hogy melyik játékot próbálják ki. Végül Rich törte meg a csendet.

- Hé! Az nem a te Ame... Ameri... na szóval azod? - nyelve folyamatosan megakadt, a lány nevét sehogy sem tudta kimondani.

- Merre? - Andrew azonnal oda pillantott, ahol az előbb Rich látni vélte Americat. - De, ő az.

- Nem megyünk oda hozzájuk? Vagy valami. Csak mert már ott lent nagyon...

- Jó, oké, oda mehetünk. Csak ne részletezd - vágott Richard szavába.

 Ezután átfurakodtak a zsúfolt termen, s alig tíz méterre a két lánytól megálltak. Sidney volt az, aki elsőnek meglátta a két fiút, így karon ragadta nővérét, s odahúzta őt a Minnette testvérekhez.

A két kisebbik azonnal szóba elegyedtek, míg Andrew és America egymás előtt álltak szótlanul. Andrew filozofált azon, hogy kérdezősködik a lánytól, érdeklődik a családja vagy a hobbija felől, de ebben a hangzavarban semmi esélyt nem látott abban, hogy normálisan kommunikálni tudjanak.

- Nem megyünk valami nyugisabb helyre? - hajolt a lány füléhez, hogy Rica megértse azt, amit mondani akart.

Andrew nem is sejtette mit vált ki a lányból. America gyomra görcsbe rándult, mihelyst megérezte a fiú leheletét a csupasz vállán. Fészkelődni kezdett, kihúzta magát, s megpróbált normálisan viselkedni. Hogy lehet egy férfi ennyire szívdöglesztő még akkor is, ha seggrészeg? Nos, be kell látni, Andrew-nak ez is sikerült.

 Aprót bólintott a fiú kérdésére.

Drew megragadta a kezét, s kifelé húzta az épületből. Arcukat megcsapta a hűs, esti szél, amely Las Vegasban ez gyakori volt. America vacogni kezdett, mivel csupán egy koktélruhát viselt, amelynek ujjai csipkéből készültek. Drew gondolkodás nélkül levette magáról a zakóját, s a lányra borította. Csevegni kezdtek mindenféléről, Andrew pedig próbálta nem elkotyogni azt, hogy mi is ő valójában. Mindez túlságosan is nehéznek bizonyult, tekintettel arra, hogy a lányt a bizalmasai közé kezdte sorolni. Minden egyes szóval, amit a lány kiejtett, egyre közelebb került ahhoz, hogy Andrew elmondja neki az igazságot. Nem akart neki hazudni, s már így is kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy nem mondja el kilétét. Sőt, néha már késztetést is érez arra, hogy maga elé fordítsa a lányt, s ezeket a szavakat mondja: Hé! Figyelj! Hazudtam. Tudom, nincs rá mentség, vagy... vagy talán mégis. Andrew vagyok. Andrew Minnette, a Minnette ház trónörököse. 

- Megérkeztünk - szólalt meg hirtelen Rica, s a mellettük lévő hotel felé biccentett.- Fel.. Fel szeretnél jönni? - kérdezte kicsit bátortalanul.

Andrew azt hitte, rosszul hall. Most tényleg felhívta magához, vagy csak képzelődik? Nem, biztos ezt mondta, ez nem csak vízió volt.

- Persze - vágta rá kevés habozás után.

America lakosztálya a harmadikon volt, s mivel a lift csődöt mondott a mai napra, a lépcsőt használták. A három lépcsősor veszélyt jelentett az épp kijózanuló Andrew számára, mivel néhányszor megbotlott - azt már nem lehet tudni, hogy a lábában vagy a lépcsőben. Végül már úgy értek fel a harmadikra, hogy dőltek el a nevetéstől. A pillanat idilli volt, főleg akkor, amikor Andrew átkarolta a lányt. Hm... Ezt egy paparazzi is pont így gondolta.

America a zárral bajlódott, fél szemmel pedig Andrew-t nézte. Még így, kábán is olyan szexi volt. A haját kicsit összetúrta a szél, s az inge is már gyűrötten állt rajta. Egyik kezével nekidőlt a korlátnak, s úgy leste a lány minden egyes lépését. Tekintetével pedig majd' felfalta őt.

A zár kattant, a két fiatal pedig már a lakásban volt.

Andrew teste felett pedig átvette az uralmat valami őrjítő, valami vad, valami ellenállhatatlan. Talán... talán ezt nevezik vágynak? Igen, határozottan vágyott a lányra. Sőt. Kívánta őt, minden egyes porcikáját érinteni akarta.

Ezért is tette azt, amit tett.

America szemeibe nézett, kicsit közelebb lépett hozzá. Kezeit a lány dereka köré fonta, s közelebb húzta magához. Legelsőnek ajkaira pillantott, majd szemeibe. Egyikőjük sem hitte el azt, ami most történik velük. Olyan volt, mintha az álmaikban lennének. S az álom akkor folytatódott, amikor Drew ajkai gyengéden simogatni kezdték America ajkait. S ez így ment tovább mindaddig, ameddig Andrew ki nem talált valamit.

-  Rica - a lány kérdőn nézett rá az előtte álló Adoniszra, akin már nem volt póló. - Esküdjünk meg.
- Mi? Andrew beszélj érthetően - húzta össze szemöldökét a lány, s érthetetlenül megrázta a fejét.
- Ide figyelj - ragadta meg a lányt a vállánál fogva, majd szemeibe nézett. - Fiatalok vagyunk. Jól szórakozunk, megjegyzem eléggé piásan. Hétfőtől ismét úgy fogunk élni, ahogy eddig, és azt akarom, hogy ez az éjszaka felejthetetlen legyen úgy neked, mint nekem. Valószínű, hogy holnap azt sem fogjuk tudni, hogy kicsoda a másik, és arról is meg fogunk feledkezni, hogy mi történt az éjszaka. America, egyszer élünk, használjuk ki! - rövid monológja után a lány reakcióját lesve próbált nem arra gondolni, hogy mi lenne, ha nemet mondana.
- Oké. Tudod mit? Keressünk egy templomot.