Harmadik Fejezet

  A vegasi éjszakák egy pap szemszögéből egyáltalán nem szokványosak. Rengeteg esküvői ceremóniát kell lebonyolítson mindössze tíz perc alatt. Sok olyan párral találkozott már, akik másik napra megbánják frigyüket, sőt, azonnal érvényteleniteni akarják házasságukat. Persze vannak olyan emberek, akik tényleg komolyan gondolják a házasságot. Sőt, épp azért jönnek Vegas-ba, hogy összeházasodjanak. Egyesek az miatt kötik össze itt az életüket, mert egy fényűzésben, csillogásban megkötött frigy azt jelenti, hogy a házasságuk is ugyanilyen pazar lesz, és meg is gazdagodhatnak.

  A pap viszont sosem gondolta volna, hogy egyszer egy trónörökös és egy egyszerű lány életét fogja összeszedni. Amikor meghallotta a fiú nevét azonnal a telefonja után kapott, s felhívta riporter ismerősét, aki kapott az alkalmon, s a hajnali óra ellenére is elment a vegasi templomba. 

 Észrevétlenül surrant be a padok közé, gépével pedig rengeteg képet készített. Gondolataiban pedig már a milliókban úszkált. Ezekért a fényképekért rengeteget fognak neki adni. Az már nem lényeges, hogy ezeknek a képeknek lesz köszönhető az, hogy America és Andrew élete is más fordulatot fog venni. Már csak az a kérdés, hogy mikor.

 Andrew-nak és America-nak viszont más kérdést tettek fel. Az időközben megivott alkohol miatt már fogalmuk sem volt arról, hogy hol vannak, s hogy kivel. Csupán annyit tudtak, hogy minden egyes kérdésre igent, esetleg akaromot kell válaszoljanak. 

- És te, Andrew Minnette, akarod-e hites feleségedül az itt jelen lévő America Winchestert? Mellette leszel egészségben, betegségben. szeretetben, gyűlöletben, hűséges társa leszel, míg a halál el nem választ? - kérdezte immár Andrew-tól.

  Andrew mély levegőt vett. Igazából nem érdekelték a következmények, sem az, hogy holnap mit fognak tenni. Csupán csak azt látta, hogy előtte áll egy csodaszép lány, aki már kimondta az igent, s aki arra vár, hogy ő is megtegye ugyanezt.

- Akarom.

  A riporter mindezt felvette egy diktafonra, amit aztán a zsebébe süllyesztette. Olyan képeket készített még az ifjú párról, amelyeken tökéletesen látszik az arcuk, s amelyek tökéletesen fognak kinézni az újság címlapján. Mitagadás, Andrew és America szép pár voltak, még annak ellenére is, hogy most nem a legjobb állapotban voltak. Kinézetük nem épp a rangjukhoz volt illő, hiszen ruhájuk összegyűrődött, néhol piszkos is volt, hajuk pedig összekócolódott. A szembejövők sosem jönnének rá, hogy épp most mentek el Andrew herceg mellett.

  Hajnali négy felé visszaértek a hotelbe, s felmentek America lakásába. Fejükben már jócskán szétáramlott az alkohol, ami miatt egyre inkább furábban viselkedtek. Hangosan nevettek, s őrültségeket beszéltek. Mindkettőjüknek új volt ez a mámorító érzés, amely hatalmába kerítette őket. Nem voltak maguknál, ez igaz, sőt, fogalmuk sem volt, hogy mit is tesznek. Csupán azt tudták, hogy ott vannak egymásnak, és senki sem fogja őket zavarni. Ketten, egy óriási lakásban, ahol nem fenyegeti őket a média, sem a paparazzók, ahol minden békés - még akkor is, ha ők nem épp a legcsendesebbek.

  Egy álomba csöppentek. Egy izgalmas, eseményekkel teli, mámorító álomba, amelyből nem igazán akartak felébredni. Ott akartak maradni, ahol csak ketten vannak. Mert abban az álomban minden olyan tökéletes, és nem fenyegeti őket semmi és senki.

- Mit gondolsz, el fogjuk felejteni egymást? - kérdezte hirtelen Andrew, karjaiba zárva a meztelen lányt.

- Azt nem szeretném. De, te is máshol élsz, és én is - húzta el ajkait America, s fejét Andrew vállába fúrta.

  A srác szájába egy keserű íz keletkezett, amit megpróbált lenyelni. El kellene mondania America-nak. Muszáj. Magában tartani már nem tudja, és fogalma sincs, hogy mikor fog felrobbanni az a kis gumó, ami visszatartja őt attól, hogy elmondja mindezt. Egy herceg. Sőt, trónörökös. Magas rangja van, ami miatt nem lehet átlagos ember. Nem lehet a lány közelébe, ami meg fogja őt őriteni, mivel minden egyes eltelt perc után jobban és jobban fog kötődni America-hoz.

- Az igaz, viszont meglátogathatnálak - kijelentésében még ő maga sem hitt.

Hogy az apja elengedné őt bárhová is? Kizárt.

- Az nagyon jó lenne - mosolyodott el, s egy puszit nyomott a srác arcára.

  Tényleg úgy érezte, hogy Andrew mellett képes lenne megállnia a helyét. Talán ez a házasság-dolog nem is olyan rossz ötlet. Talán, ha jobban megismerik egymást, akkor egy normális helyen is összeköthetik az életüket. Talán lehetnének egy normális család. Később lennének gyerekeik, városon élnének, esetleg falun. És minden olyan tökéletes lenne.

  Bár az elképzelésében ő maga sem hitt. Legbelül sejtette, hogy Andrew nem épp olyan rangú, mint amilyen ő. Beszédstilusa, tartása és ruházata nem épp arra utal, hogy egy falusi ember. Sőt. Talán egy cégvezető. Vagy ügyvéd.

 Mindenesetre arra nem gondolt, hogy épp a trónörökössel fekszik egy ágyban. Akinek befolyása van, s akiről, ha kiderül ez a ferde éjszaka, óriási galibába fog kerülni. Akinek az élete nem egy habos-babos torta, amelybe, ha beleharapsz, mennyei ízt érzel. Az élete nem játék, bármelyik tette olyan nyomot hagyhat az emberek tudatában, ami miatt elítélhetik őt. Ez a ferde éjszaka pedig egy meghatározó pont lesz az életében. Mondhatni fordulópont.

  Megváltoztatni nem tudja, de... talán nem is akarja. Azért örül annak, hogy ez így történt. Még akkor is, ha ott kellett hagynia a lányt egyedül.

   Mert hát megtette.

 Ahogy megébredt, telefonja csengésére lett figyelmes. A kijelzőn apja nevét pillantotta meg, ami egyet jelentett: kiderült az, hogy megszöktek. Azonnal magára kapta cuccait, s még egy utolsó pillantást vetett a lányra, aki még békésen aludt.

 Mellkasában egy fura, szúró érzés hasított, ami miatt egész teste lebénult. Itt akart maradni, együtt ezzel a tüneménnyel. Meg akarta szegni a szabályokat, ismét.

 Egy utolsó, lopott csókolt lehelt a lány rózsaszín ajkaira, majd elhagyta a szobát. Elhagyta örökre, magára hagyva élete egyik legmeghatározóbb személyét. Azt a személyt, aki iránt kezdett valamit érezni. Valami megmagyarázhatatlant, ami miatt még gondolkodni sem tud.

- Már megint rá gondolsz? - öccse hangja ébresztette fel álmodozásából, ami miatt kissé megugrott.

  Összeszűkült szemekkel vizslatta Rich-et, aki karbatett kézzel dőlt neki az ajtófélfának. Ajkain ugyanaz az elégedett, ámde gúnyos mosoly volt, mint amikor először látta a bátyját így. Igaz, mindez két hete történt, s azóta nap, mint nap megkapja az ilyesfajta megjegyzéseket.

- Miért? Te talán nem minden nap váltasz üzenetet Sid-el? Bocsánat - húzta mosolyra ajkait - cicuskáddal. 

- Legalább nekem van merszem írni neki. Sokszor meg volt rá az esélyed, hogy üzenj neki. Miért nem teszed? - lépett a srác egyre csak közelebb.

- Szerinted apa mit mondana rá? Így is baja van velem. Ha elmondanám neki, hogy udvarolni szeretnék egy egyszerű lánynak, akkor végképp eltiltana mindentől - húzta el száját Andy, majd ismét kifelé nézett az ablakon.

- Tehetnél ez ellen. Hisz neked is van hatalmad, az Istenit! Elmúltál már 18, csak van egy kevés szabad akaratod - csattant fel a fiú.

Kezdte már unni, hogy bátyja csupán egy marionett bábú, ami úgy táncol, ahogyan az apja fütyül. Túl régóta megy ez, s a helyzet már kezd megváltoztathatatlanná válni. Ha nem cselekszenek azonnal, apjuk arra is rá fogja venni Andrew-t, hogy elvegyen egy vadidegen rangos lányt.

- Tudod, hogy megtenném, és meg is fogom tenni... valamikor. Csak adj még egy kis időt. Bár, ha sokat várok, akkor elfogom őt felejteni. Mert ő biztosan el fog engem. Csak, tudod, az a probléma, hogy én sosem tudnám őt elfeledni. Túl tökéletes és elérhetetlen ahhoz.